Az angyalka története

     Egyszer, nagyon régen, egy karácsonykor Mikulás éppen hatalmas ajándékosztó körútjára
készülődött, de problémák merültek föl. Négy manó segítője beteget jelentett, a segédmanók
pedig nem tudtak olyan gyorsan ajándékot gyártani, mint a főállásúak. Mikulás ekkor érezte
meg, hogy bajok lesznek.
     Aztán Mikulásné váratlanul bejelentette, hogy kedves édesanyja náluk tölti az ünnepeket.
Ez még jobban kiborította a már amúgy sem nyugodt öreget. Amikor kiment, hogy befogja
rénszarvasait, rá kellett döbbennie, hogy három közülük vemhes, kettő pedig a kerítést
átugorva ismeretlen helyre távozott. Még nagyobbra nőtt a stressz.
      A szán megpakolásához kezdett, de az oldalsó merevítő eltörött, az ajándékos zsák a
földre esett, tartalma pedig ripityára tört. A síráshoz közel álló Mikulás, hogy idegeit
megnyugtassa, a konyhába ment egy csésze kávéra és egy kupica pálinkára. Amikor rájött,
hogy a manók eldugták kedvenc pálinkás butykosát, csalódottságában ezer darabra törte a
kávéscsészéket. Seprűért ment, de az egerek már rég szétrágcsálták a ritkán használt házi
szerszámot.
       Ekkor szólalt meg a csengő. Mikulás kissé felpörögve indult ajtót nyitni, ahol egy
angyalkát talált egy hatalmas karácsonyfával. Az angyalka nevetve köszöntötte:
„Boldog karácsonyt, Mikulás! Hát nem csodálatos nap a mai? Elhoztam neked ezt a gyönyörű
fát. Nézd, milyen szép! Hová állítsam?"
Hát így kezdődött az a hagyomány, hogy a karácsonyfa csúcsára mindig egy angyalkát
húznak…